Létrejöttének 450 évvel ezelőtti mérföldkövére emlékezett a magyar reformátusság június 24-én Debrecenben. A Magyar Református Egyház közös zsinati ülésén elfogadták a Második Helvét Hitvallás, a közösség egyik alapvető hitvallási dokumentumának új fordítását, valamint a kanadai és a luxemburgi református diaszpóra is csatlakozott a határokon átívelő zsinati közösséghez.
A reformátusok számára nemcsak a reformáció ötszázadik évfordulója bír komoly jelentőséggel a következő évben, hanem a debreceni zsinat által 1567-ben elfogadott Második Helvét Hitvallás négyszázötvenedik évfordulója is. A jubileumra készülve kétnapos nemzetközi konferenciát rendez a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara és a Magyarországi Református Egyház Zsinata. A rendezvény előkészületében részt vevő Szűcs Ferenc professzor emeritussal a hitvallásokról és azon belül a Második Helvét Hitvallásról beszélgettünk.
A reformátusok számára nemcsak a Reformáció ötszázadik évforduló bír komoly jelentőséggel a következő évben, hanem a debreceni zsinat által 1567-ben elfogadott Második Helvét Hitvallás négyszázötvenedik évfordulója is. A jubileumra már készül annak új, mai nyelvezetű fordítása, erről számolt be Bogárdi Szabó István püspök a Zsinat május 11-i ülésén.
Hitvallások akkor – és csak akkor – születtek és születnek, ha volt és ha van élő hit, amely igazzá tesz Isten előtt. A konfirmációs káték és jól felkészült hitoktatóink megtanították: református egyházunknak két hitvallási irata van, a Heidelbergi Káté és a Második Helvét Hitvallás. Az előbbinek az első kérdés-feleletét még elmondjuk a konfirmációs fogadalom részeként. De a további kérdésekkel és válaszokkal, valamint az utóbbival napjainkban csak a jövő lelkipásztorai találkoznak a lelkészképzés során. Egyéni csendességben, presbiteri vagy gyülekezeti közösségben, konferenciákon nem vesszük elő. Pedig nem a hitvallásnak lenne erre szüksége. Nekünk.