„Felejtésre ítélték az 50-es évek református mártírjait, nekünk ezzel szemben egy kötelességünk lehet: emlékezzünk a református egyház legnagyszerűbb pillanataira, és emlékezzünk azokra, akik a diktatúra szorításában is ki merték mondani, hogyan akarják megélni a vallásunkat" – mondta Földváryné Kiss Réka az 1956-os forradalom emlékére tartott zsinati ülésen. Alábbiakban a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) elnökének A magyar református egyház 1956-ban címmel tartott előadását foglaljuk össze.
„Mitől lesz egy kétszáz éve élt vagy még ma is élő személy önéletrajza érdekes?" – tette fel magának a kérdést memoárja elején az '56 után elítélt Horváth Barna. Az azóta elhunyt borsod-gömöri esperes idén megjelent „szabálytalan" életrajzi könyvéből kiderül.
Az 1956. október 23-i események kapcsán elsősorban és leginkább a pesti srácokat emlegetjük. Petrőczi Éva írásában keveredik történelem és tündérmese, amelyben elmeséli, hogyan élte meg – még pécsi kislányként – a forradalom napjait.
1956-ban, a forradalom hónapjában teli voltak hívekkel a templomok a reformáció emlékünnepén. November 1-jén Budapesten megalakult az Országos Református Intézőbizottság, és megjelent Az Út című református hetilapot felváltó Reformáció. A forradalmi-reformációi lap címlapján közölte Ravasz László november 1-jei rádiószózatát, amelyet az alábbiakban adunk Olvasóink elé.
"Ha igaz szívvel teszem ezt a hitvallást és vállalom ezt a programot, ami ebben az imavégben van, akkor az nagyon is szoros kapcsolatban van annak a földi országnak a sorsával, amiben élünk!" - Joó Sándor 1956. november 11-i igehirdetése.