A Generális Konvent Liturgiai Bizottsága közös gondolkodásra hív minden olyan református egyháztagot és testületet akinek, és amelynek fontos az istentisztelet ügye. Reformátusok a kegyelem trónusánál– A magyar református istentisztelet megújulásának teológiai alapelvei címmel egy kiadvány jelentetett meg a Magyarországi Református Egyház.
A szlovák– magyar együttélés modelljeként tekint Marian Hamari egyházára, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházra (SZRKE). A szlovák püspökhelyettes szerint az egyháznak mindenkor a megbékélést és az emberek megnyugtatását kell szolgálnia: "Nekünk, keresztyéneknek mindennél, még az állampolgárságunknál is fontosabb az, hogy Isten királyságának a polgárai vagyunk."
A Generális Konvent nyilatkozatot fogadott el a trianoni békeszerződés kilencvenedik évfordulója kapcsán. A komáromi ülésen született dokumentum szerint a békediktátum igazságtalan volt, három generáció elteltével azonban együtt kell élni történelmünk e megrázó valóságával. "...meg kell tanulnunk úgy együtt élni történelmünk e megrázó valóságával, hogy az új európai rend alapjain állva a megosztottságot meghaladó és a határokon átívelő közös jövőt kell építenünk" - olvasható a nyilatkozatban.
Indonéz kezdeményezésre, evangélikus segítséggel szerveződött az a konferencia, amelyet kedden tartottak Gödöllőn. Az Első Indonéz-Magyar Vallásközi Párbeszéd Konferencián felszólalt Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, az MRE Zsinatának lelkészi elnöke, részt vett több magyarországi és indonéz vallási vezető, de a délkelet-ázsiai ország több magas rangú kormánytisztviselője is.
Az erdélyi író, színész, újságíró református családban nőtt fel. Ignácz Rózsa életének nagyobb részét Magyarországon élte, de írásainak legjelentősebb darabjai szülőföldjéhez, Erdélyhez, a moldvai és a bukovinai csángók világához kötődnek.
Ezt a gondolatot, érthették és tapasztalhatták meg mindazok, akik eljöttek május 21-én a Kulturális Sokszínűség Napja alkalmából rendezett „Menekültügy keresztyén szemmel” című szimpóziumra és kulturális napra.
Sajó, Szinva, Hernád, Bódva, Zagyva, Tarna – néhány észak-magyarországi patak, folyó azok közül, amelyek hatalmasra duzzadtak, és az elmúlt évtizedek legnagyobb katasztrófáját idézték elő áradásukkal Magyarországon. A veszély és a kár hatalmas, de van, aki segít.
Pünkösdnek az egész egyházi évre, és egész emberi életünkre nézve következménye van, hiszen „a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által” (Róm 5,5). Az Istenbe vetett hit, a rá tekintő reménység nem szégyenít meg – oly sokszor tapasztalhatjuk ezt életünk folyamán!
„Jól csak a szívével lát az ember, mert ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”– mondta a kis hercegnek a róka, s mennyire igaza volt. Pünkösd a Lélek ünnepe, a Léleké, aki a szemnek láthatatlan, de a szívnek látható. Mi olyanok vagyunk, mint Tamás, a tanítvány: jobban hiszünk a szemünknek, mint a szívünknek, pedig „boldogok, akik nem láttak és hisznek” (Jn 20,29c).
Néhány évtizeddel ezelőtt vágyakozó szívvel vettem részt a pünkösdi istentiszteleten, mert szerettem volna igazán megérteni a pünkösdi jelképek értelmét. Az igehirdetés alapigéi a Jn 3,8, a Mt 3,16 és az ApCsel 2,2–4 voltak. A prédikáció arról szólt, hogy a Szentírásban a Szentlélek kitöltésével és munkájával kapcsolatosan jelképeket is találunk. Az igehirdető három jelképre hívta fel a figyelmünket, és ezeknek kapcsán szólt az Ige hozzám is.
A tanítványoknak Jézus húsvéti előleget adott, amikor azt olvassuk: „és szemük láttára elváltozott” (Mk 9,2). De lelkükre kötötte, hogy csak akkor mondják el ezt, amikor az Emberfia feltámadt a halálból. Jézus feltámadása ugyanis a Léleknek az a munkája, amikor teljesen elváltozik, és isteni létvalóságot ölt magára.
A szó maga, pünkösd, ötvenedik napot jelent húsvéttól számolva. Vagyis az emberiség történelmének legfontosabb eseménye, hogy az Isten 2010 esztendővel ezelőtt megjelent testben, Jézus Krisztus a golgotai kereszten eltörölte bűneinket, és feltámadásával végérvényesen legyőzte a halál és pokol erőit, ezért nála örök élet beszéde van, a bűnbocsánat ajándéka.
Szentlélek által látó szemeket, belső látásokat kapunk. S ekkor a valóság minden álruhája, álarca lehullik, s azt látjuk meg, ami van. Meg azt is, Aki mindenek ellenére van, itt van velünk Lelke által.
A Szeretetszolgálati Iroda fontosnak tartja a gyülekezetekben és egyházi intézményekben szolgáló diakónusok, valamint a gyülekezeti diakóniában önkéntesen szolgáló munkatársak összefogását, együttműködését. Ezért május 15-én Országos Diakónus Találkozót szervezett Budapesten.
A mosdósi Kiss Ferenc Református Idősek Otthona hálaadó ünnepséget tartott május 7-én. A pályázatnak köszönhetően az előző évben nagy átalakítások valósultak meg az idősek otthonában. A 20 milliós beruházásból lift épült, fürdőszobák újultak meg, kapaszkodók, rámpák kerültek elhelyezésre.
A Sárospataki Református Kollégium Alapítvány (SRKA) 1989-ben magánalapítványként jött létre 114 magánszemély – túlnyomó részben pataki öregdiákok – közös elhatározása nyomán. Az alapítvány kiemelt célja, hogy egyik motorja legyen azon összefogásnak, amely hosszú távon szükséges ahhoz, hogy a majd’ 500 éves Kollégium, súlyának megfelelő helyet töltsön be a magyar oktatásban, kultúrában és közéletben.
A Kőszikla Alapítvány fő tevékenységi köre a határon túl élő, magyarországi gyógykezelésre szoruló betegek és családjaik támogatása, segítése. Az alapítvány szorosan kötődik a református egyházhoz és annak intézményeihez, gyülekezeteihez, de nyitott minden rászoruló és segítséget kérő iránt. Sorozatunkban a református egyházhoz kötődő alapítványokat mutatunk be abból az apropóból, hogy május 20-ig ajánlhatják fel az adózók adójuk egy százalékát civil szervezeteknek, alapítványoknak.
Sokan valóságos csodaként emlegetik, hogy most, amikor egymás után vonnak össze, sőt szűntetnek meg iskolákat Tatán szinte a „semmiből” jött létre egy új református gimnázium.
Hálaadó ünnepséget tartottak és az édesanyákat köszöntötték az őrbottyáni Juhász Zsófia Református Szeretetotthonban, május 2-án. Pályázatokból akadálymentesítették a fürdőszobákat és a bejáratokat, valamint az Emmaus Ház teljes földszintjét korszerűsítették.
A határon túli magyarság identitásának, hitének megőrzése – ezt a feladatot tűzte ki céljául az Ágoston Sándor Alapítvány.