„Mindazoknak, akik úgy érzik, nincs számukra hely a fogadóban, jó hírem van: veletek van az Immánuél" – üzente karácsony alkalmából Libanonból Najla Kassab, a Református Egyházak Világközösségének elnöke.
Evangélium és evangéliumok. A különbség az Újszövetségben több, mint egyes és többes szám. Magyar nyelven talán leginkább így fejezhetnénk ki: örömhír és híradások. Máté, Márk, Lukács és János műve: örömhír-adás. Annak az örömhírnek a legkorábbi írott dokumentumai közé tartoznak, amely azóta is életben, mozgásban és növekedésben tartja a keresztyén egyházat.
Nehéz dolgunk lenne, ha Betlehemről minden információt össze kellene gyűjtenünk. Ha viszont a település ószövetségi vonatkozásaira összpontosítunk, egyszerűbb helyzetben vagyunk, hiszen egybehangzó források erősítik meg, hogy az Ószövetség negyvenegy helyen beszél Betlehemről. Ezek a helyek nem terjednek ki a részletekre minden vonatkozásban, ezért lehetnek kutatások tárgyai.
Krisztus valódi örömöt hoz a boldogtalanságot okozó mindennapi boldogságkényszer helyett– hangsúlyozta a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke szerdán Budapesten. A Budahegyvidéki Református Egyházközség templomában tartott karácsonyi istentisztelet igehirdetője hangsúlyozta: aki befogadja Krisztust, az reményteli várakozásként élheti meg az ünnepi készülődést is.
Űrhajósok sokszor számolnak be arról az élményükről, hogy amikor az űrkabin ablakából visszapillantanak a Földre, egészen felfoghatatlan számukra, hogy ebben az óriási univerzumban milyen parányi az a kék színű bolygó, amelyen élünk. Éppen idén volt ötven éve, hogy az ember először a Holdra lépett. Akkor, 1969-ben, számos államfő küldött üzenetet, hogy azokat az Apollo 11 asztronautái magukkal vigyék mikrofilm formájában egy szilikonkorongon, és elhelyezzék a Holdon. VI. Pál pápa a 8. zsoltárt küldte, amely valószínűleg még most is ott van a Nyugalom Tengerén: „Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?" Igen, ezzel a kicsi bolygóval, és különösen is ezzel a porszem emberiséggel Isten mindennap törődik. Ennek a törődésnek legfontosabb mozzanata pedig Betlehemben történt, amikor Isten maga is kicsivé lett azért, hogy minket naggyá szeressen.
Kálvin János így foglalja össze a karácsonyi örömhírt: azért lett Isten emberré, hogy közbenjárónk legyen. A közbenjáró feladatát ma is ismerjük: ő az, akinek bejárása van oda, ahova mi magunktól nem mehetnénk, aki a nevünkben elintézi a megoldatlan ügyünket.
A testetöltés titka az egész teremtett világ reménysége – emlékeztet karácsonyi üzenetében Olav Fykse Tveit, az Egyházak Világtanácsának főtitkára.
Felújításra szoruló tető alatt, leharcolt osztálytermekben, korszerűtlen fűtés mellett várják a karácsonyt örmény testvéregyházunk damaszkuszi iskolájának diákjai és tanárai. Pedig az oktatás kulcsfontosságú a különböző népcsoportok és vallások békés együttéléséhez a Közel-Keleten. Helyszíni riportunkból megismerhetik a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap idei adománygyűjtésének kezdeményezettjét.
Istenhez ragaszkodnak, nem a tárgyaikhoz – ezt tanította a januári kollégiumtűz a budapesti teológusoknak. Meglátogattuk őket, hogy idei adventjükről, karácsonyukról beszélgessünk, kértük, mondják el, mennyire befolyásolja őket az ünnepvárásban az, amit januárban átéltek. Hamar kiderült: nem csak magukra gondolnak, a tűzesetben elhunyt férfi családjáért, az ő karácsonyukért is imádkoznak.
Vladár Gábor református lelkipásztorral, a Pápai Református Teológiai Akadémia teológusprofesszorával beszélgettünk többek között a testté lett Igéről, a keresztyén ember karácsonyi ajándékáról és a zene fontosságáról.
Hogyan volt karácsony-élményünk december elején Szíriában? Mi köze ehhez a napkeleti bölcseknek és Ravasz Lászlónak? És hogyan kaptunk vízumot a mennyországba? Kiderül közel-keleti útinaplónk karácsonyi különkiadásából.
Karácsony éjjelén az elérhetetlen messzeségbe képzelt Isten mindennél közelebb jön az emberhez – mondta Bogárdi Szabó István püspök, egyházunk Zsinatának lelkészi elnöke karácsonyi igehirdetésében.
Az ünnep nem feladat, amit el kell végezni, hanem ajándék, amit el kell fogadni, részesedés, amit hagyni kell megtörténni – mondta Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az MTI-nek karácsony alkalmából.
A Református Egyházak Világközösségének idén megválasztott elnöke, a Szíriai és Libanoni Nemzeti Református Zsinat lelkésznője, Najla Kassab a gyűlölet és nyomorúság ellenére a reménység szülte szolgálatra hív.
A Generális Konvent Elnökségének karácsonyi körlevele a Magyar Református Egyház minden gyülekezete és intézménye számára.
A karácsony sokáig nem számított hagyományos ünnepnek Koreában, ma már úgy tekintenek rá, mint Isten szeretetének megosztására az emberekkel. A budapesti koreai reformátusok adventi ünnepségén jártunk, hogy közelebbről is megismerjük idén tíz éves, különleges gyülekezetüket.
Prioritást élvez a tábori lelkészi szolgálatban a Magyarország déli határán teljesítő katonák közötti lelkigondozás. Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök azt kérte a gyülekezetektől, imádkozzanak azokért, akik karácsonykor „fizikailag biztosítják számukra a gondtalan ünneplés lehetőségét”. A tábori püspök szenteste esperes kollégájával személyesen járja végig a határon szolgáló katonákat, valamennyi bázisukon.
A karácsony a legtöbb embernek elképzelhetetlen templomi közösség nélkül – pedig vannak, akik munkájuk miatt nem tudnak elmenni szenteste gyülekezetük templomába. Ilyenek a Magyarország déli határán szolgálatot teljesítő katonák is: nekik a tábori lelkészek tartanak istentiszteleteket. Ezeknek az alkalmaknak egészen más az atmoszférájuk, mint a civil gyülekezeti karácsonynak. A katonák is emberek: megviseli őket, hogy távol vannak a családjuktól, szeretteiktől, gyülekezetüktől. Persze ez igaz azokra a lelkészekre is, akik közöttük szolgálnak. Azonban mindannyian ezt vállalták: van, aki az ország védelmét, van, aki a katonák közötti szolgálatot. Isten elhívására nem lehet nemet mondani.
Adventben elcsendesedéssel, karácsonykor a szülők örökségének továbbvitelével ünnepel a Pálúr család. János, az orgonaművész édesapa, angoltanár felesége, Kornélia és négy gyermekük életének sosem volt része a manapság egyre jobban elterjedő fogyasztásközpontú, csillogó-villogó karácsony. Bár ők is érzik a nyomást, amelyet az ünnepi időszak helyez ránk, vallják, ahhoz, hogy méltóképpen lehessen ünnepelni az Úr születésének napját, ki kell szabadulni az ilyenkor fokozottan jelen lévő megfelelési kényszerből.
Jöhetett volna nagy csinnadrattával, nagyhatalmú fejedelemként, Jézus mégis ártatlan, kiszolgáltatott kisbabaként érkezett a földre. Miért csecsemőként küldte közénk Isten a fiát? Bogárdi Szabó István református püspökkel beszélgettünk.