Több mint kétmillióan vallották magukat reformátusnak 1880-ban az Osztrák-Magyar Monarchia magyar koronához tartozó területein. A 139 évvel ezelőtti reformátusság életét a széthúzás, a vita, valamint a szervezeti és gondolkodásbeli különbségek jellemezték, ma viszont egy irányba tartó közösségünkért adunk hálát. A széttöredezettségből az egységig – az 1881-es és a 2009-es alkotmányozó zsinatokon át – vezető úton Baráth Béla Levente kalauzolt minket.
Igazi fesztiválhangulat uralkodott Debrecenben május 18-án, miután a Nagytemplom előtti teret, a környező utcákat és épületeket is megtöltötték azok a reformátusok, akik a Magyar Református Egyház újraegyesítésének tízéves évfordulójára érkeztek a városba. Kórustalálkozó, pódiumbeszélgetés, játszóház, számos színes program várta a közel tízezer résztvevőt.
„Csak úgy lehetünk igazi reformátusok, ha valóban Krisztusra tekintünk és az életünkkel is hirdetjük, amire az evangélium tanít bennünket” – az egységnap résztvevőit arról kérdeztük, mi hozta el őket Debrecenbe és mit is jelent nekik reformátusságunk.
„Szól az ima azért, hogy ébredés legyen közöttünk, és azért is, hogy ez a nap valóban az öröm és a hálaadás alkalma legyen” – a szombati egységnapon mi is ellátogattunk az imaláncra, hogy másokkal együtt fohászkodjunk.
Az egyház küldetésének lényege, hogy megossza a világgal a meghallott evangéliumot, a megváltás csodálatos örömhírét – fogalmazott Fekete Károly tiszántúli püspök az egységnapi hálaadó istentisztelet igehirdetésében. Szombaton délután a debreceni Nagytemplom előtt több ezer magyar református vett részt az úrvacsorás alkalmon.
„Együtt kell várnunk Isten Szentlelkét, hogy fújja ki életünk völgyeiből, patthelyzeteink holtpontjaiból a reménytelenséget, és a középpont, Krisztus felé tereljen bennünket, akinél minden töredezettség egészséggé és éppé válik. Boldog az a nép, amely Isten kezében óhajt egy lenni. Legyünk mi ilyen nép!" – mondta Fekete Károly tiszántúli püspök, aki a szétszóratott és megelevenített csontokról szóló ezékieli próféciáról beszélt köszöntőjében a május 18-i egységünnepet megnyitó áhítatában.
A református nagycsalád egy segítőkész család, amelyik a mindennapokban is megéli egységét – hangsúlyozzák a magyar református egyházi vezetők. Május 18-án, szombaton ezrek ünneplik a Magyar Református Egység Napját Debrecenben.
Tíz évvel ezelőtt Debrecenben erősítettük meg összetartozásunkat mi, magyar reformátusok. Hálát adunk Istennek, hogy az elmúlt évtizedben megtartott bennünket. Szabadságot kaptunk az evangélium hirdetésére és az egyház építésére. Hálásak vagyunk, hogy száz éves, kényszerű elszakítottságunk ellenére is megmaradhatott testvéri egységünk.
„Ma a Kálvin Egyházkerület hazatalált, ennek pecsétje Isten és emberek előtt csatlakozásunk aláírása" – mondta Krasznai Csaba, az Amerikai Egyesült Államokban található Kálvin Egyházkerület püspöke. A tengerentúli református közösség a május 17-i ünnepi zsinaton csatlakozott a Magyar Református Egyházhoz.
Az amerikai Kálvin Egyházkerület is csatlakozott a tizedik születésnapját ünneplő Magyar Református Egyházhoz a május 17-i debreceni ünnepi zsinati ülésen. A debreceni Nagytemplomban visszatekintettek a magyar református egység elmúlt évszázadaira és hálát adtak az egyre szorosabb testvéri kötelék áldásaiért.
Az amerikai magyar református gyülekezeteket egy részét összefogó és a Krisztus Egyesült Egyházához tartozó Kálvin Egyházkerület a május 17-i ünnepi zsinaton csatlakozott a Magyar Református Egyházhoz. Az egyház korábbi püspöke, a nyírségi származású Bütösi János személye különleges kapcsolódási pont egyházaink között.
Az eltelt évtized megmutatta, hogy a magyar reformátusok egysége él és élni akar – ahogy egy fa is. Ezért faültetéssel kezdődött református egységünk hálaadóünnepe a Magyar Református Egyház Zsinatának május 17-i ülése előtt. Egyházunk püspökei és a Kárpát-medencei egyházmegyék képviselői közösen ültettek el egy tölgyfát a Debreceni Református Kollégium Díszudvarán, ezzel is kifejezve összetartozásunkat.
„Őrizzen meg az Úr Isten, ki legyen néktek is, kedves hittestvér utódaink gondviselő jó Atyátok…” – szól az üzenet nekünk, ma élő reformátusoknak hat évtizeddel korábbról. A Magyar Református Egység Napjára készülve riportsorozatunk legújabb részében annak jártunk utána, ki írta a fenti sorokat és hogyan változik egy gyülekezet élete, ha hosszú évek után végre újra saját lelkipásztora lesz.
A magyar reformátusok május 18-án, Debrecenben közösen szeretnének hálát adni a pont tíz éve újraegyesült Magyar Református Egyházért. A szervezőket erről az egységről, a várható programokról és elmúlt tíz évről kérdeztük.